1. Lakásunk volt paripánknak háta
“András már ott várt az autóval, és igazából meg sem lepődött a történteken. Megedződött az 54 nap alatt, ennyi ideje indultunk Várpalotáról, hogy lóháton tegyük meg az utat Rodostóig és vissza. Napi ötven kilométereket terveztünk, XVI. századi nyeregben, végvári vitéz egyenruhában, szablyával az oldalunkon. Mögöttünk volt 2095 km, az egész túra kétharmada, már hazafelé tartottunk és a kemény megpróbáltatások még csak most kezdődtek. Pedig az indulás sem volt egyszerű…”
Arany János : Az örökség
“Azok a magyarok, kik e hazát
Véren vették, vérrel ótalmazták,
Azok a magyarok, ha riadót fúttak,
A halál képétől nem messzire búttak.
Lakásuk volt paripájuk háta,
Vetett ágyuk kemény nyeregkápa:
Ettek és aludtak vérmocskolta nyergen,
Fáztak éjjel-nappal sok nehéz fegyverzetben.
Nem kérdezték: sok-e az ellenség ?
Olvasatlan próbáltak szerencsét,
Tudták, a szerencse mindig ahhoz pártol,
Kinek szíve még a halálban is bátor.
Elfogytak, elzülltek ottan-ottan,
Szép országuk hevert elhagyottan,
Fölveré az isten mindenféle gyoma,
Éktelenné tette török, tatár nyoma.
Rongált zászló lőn az ő formája,
nem volt annak színe, sem fonákja,
Itt-amott sötétlett rajta egy-egy vérfolt:
Szép zászlónk, az ország váznál nem egyéb volt.
E becses zászlónak, a hazának,
Védelmében hányan elhullának !
Vérökben a rúdját hányszor megfereszték
Régi ősapáink ! de el nem ereszték.
Így a zászló ránk örökbe maradt
Ránk hagyták azt erős átok alatt:
Átok alatt, hogy ha elpártolunk attul
Ne legyen az isten istenünk azontúl.
Most telik be, vagy soha, ez átok
A zászlót, a zászlót ne hagyjátok !
Ha minket elfú az idők zivatarja :
Nem lesz az istennek soha több magyarja.”